az a valahol.
ahol te vagy.

Mond ott jobb?
Vagy csak könnyebb?

ne mond nekem, hogy nem fáj.hiszen minden múlandó pillanatban csak a homályt harapod.. és mardos a magány.meguntuk mi már fűrkészni a folyton változó fellegek táncát.

[a rendszeren fölül képzeled magad,pedig csapdába ejtett. mégis imádod minden porcikáját.

én pedig itt élek még benne, mégis messze vágyom.

és észre sem veszel.]

te..

te kívülálló.

nem mindegy?
 

egyszer úgyis felgyújtom a műveket.

(oda is megígérted,hogy felviszel)