"minek neked ket parna?"

"Nem szerettem jobban csak... másképp,csak ő volt az,aki elment,mielőtt megunhattam volna,hogy mellette is egyedül vagyok.Nem kihagyott lehetőség,csak egy befejezetlen gondolat,aminek ismerem ugyan a végét,mégis más az,mint amikor valóban vége van.."

...bele kéne már törődnünk. mi itt vagyunk, játszuk a megírt szerepünk, a világ pedig messze-messze elúszik fölöttünk.A régi romos játszóteret a kisbolttal szemközt elkerítik, lebontják. Új gazdag, posztmodern szálloda épül a helyére.. csak mifogunk emlékezni a hajnali füstbeburkolózásainkra és a kulcskeresésre.

minden szélfútta falevél és falfirka,(ugye szárnyaspatkány úr?) ami minket őrzött, eltűik. és vele talán egy kicsit mi is. belénk ivódtak  az olcsókávés, nikotinban vergődő reggelek.

kiharapja a világ.

Mi lesz ezután?

Mi lenne?

Új helyeket keresünk.
Új gondolatokat.
Aztán majd ugyanúgy elmúlnak.

a világ pedig messze-messze elúszik fölöttünk.

az a valahol.
ahol te vagy.

Mond ott jobb?
Vagy csak könnyebb?

ne mond nekem, hogy nem fáj.hiszen minden múlandó pillanatban csak a homályt harapod.. és mardos a magány.meguntuk mi már fűrkészni a folyton változó fellegek táncát.

[a rendszeren fölül képzeled magad,pedig csapdába ejtett. mégis imádod minden porcikáját.

én pedig itt élek még benne, mégis messze vágyom.

és észre sem veszel.]

te..

te kívülálló.

nem mindegy?
 

egyszer úgyis felgyújtom a műveket.

(oda is megígérted,hogy felviszel)